Az Ulmi Tanácsháza déli oldalán látható szárazfestés a jelek egyike, melyek a német területekről dél-kelet Európába kivándorlók életében oly fontos szerepet játszó Ulmban találhatók. Más, a festményt körülvevő kereskedővárosok városcímerei láttán világossá válik Ulm kereskedőközponti szerepe.

Az Iller és a Blau Ulmnál ömlik a Dunába. A folyó a középkortól innen volt hajózható. Ennek következtében fontos kereskedelmi kikötő lett Délnémet országban. Többek között bort, fát, bőrt, sajtot, szinező anyagokat, tűzkövet szállítottak Magyarországra a Schachtel-eken. Az” ulmi osztriga”szállítása nagyon fontos volt. Ulm a legjobb helynek Számított, ami a Weinberg csigák (szőlőhegyi csigák) származását illeti. A 19. sz.-ban ezt a „szegények osztrigáját” a Schachtel-eken Bécsbe szállították, ahol is ínyencek csemegeként igen nagyra becsülték. De nem csak árut szállítottak a folyó 2860 km.-es szakaszán a Schachtel-eken, hanem embereket is. Ezek a 17.sz.-tól kivándorlók voltak, céljuk mindenek előtt Magyarország volt. A viszontagságok ellenére, amiket egy hajóút magával hozott, ez egy biztosabb és gyorsabb utazási mód volt, mint az utcákon úton lenni.

A Tanácsháza festménye egy Ulmer Schachtelt mutat karakterisztikus fehér fekete, csíkos festésével. A hajó orrában állnak az utasok, a tetőn a segédek és a hajós, aki hosszú fa-rudakkal a hajót kormányozta. A Duna vad vize benedvesíti a hajó elejét hullámok okozta felhőjével.

Az Ulmer Schachtel, korábban „Wiener Zille” meghatározott menetrenddel és pontos menetdíjjal közlekedett. Egy út Bécsig a vízállástól függően 8-14 napig tartott. E járművek ebben az időben használatos elnevezése az „ Ordinárischiffe” volt, mert a hajók „ordinári” azaz rendszeresen közlekedtek Bécs és Ulm között.

Normális körülmények között negyven utas fért el egy hajóra, a dél-kelet Európába való kivándorlási hullámok ideje alatt akár 150 is. Ezek a hullámok 1712-ben indultak. 1876-ban 3000 már utas szállt fel egy „Ordinári” hajóra és kezdte meg fárasztó utazását.

A konkurrens vasút hátraszorította a Scachtelt és általában a dunai hajózást. 1897-ben indult az utolsó iparilag használt Wiener Zille. Feledésbe azonban nem merült. A hajó Ulm szimbólumává vált és korán bekövetkezett a hajók turisztikai használata. A dunai svábok sem felejtették el ezeket a hajókat. Sok magyarországi emlékművön szerepel a schachtel stilizáltan és éppen olyan szimbólum nekik is, ami a múltjukkal összefonódott.