A Verbászról szóló legrégibb feljegyzés 1387-böl származik. A bácskai tájegység közepén található, a török idők alatt részben elnéptelenedett helységbe a 18. század során szerb, német, magyar és rutén bevándorlókat telepítettek. A Bácska-csatorna megépítése és a Budapest-Zimonyi vasútvonal beindítása lehetővé tette a város gyors gazdasági fejlődését. A 19. század során Verbász egy ipari, kézműves és kereskedelmi központtá alakult. Ebben a korban nyitottak az általános és ipariskolák és a város gimnáziuma is.

A II. József idejében bevándorló protestáns telepesek alapították többek között Neu-Werbass-t. A településen első sorban németek éltek, akik a 18. sz. közepén Pfalz, Württemberg, Hessen környékéről, Elzászból és a Saar vidékről érkeztek. Ebben az időszakban Neu-Werbassban 252, többnyire protestáns vallású német család élt. Az első középiskola 1918-tól 1920-ig, mint az evangélikus egyház „idősek tanácsának” alapítása, később, mint állami kezelésű reálgimnázium működött.

A két világháború között Verbász a tanárképzés fontos színhelye lett, a dunai svábok számára a város nagy kulturális jelentőséggel bírt. A verbászi német lakosság egy a Vajdaság benépesítésére emlékeztető emlékművet állított. A település fejlődésében a város polgári lakossága jelentős szerepet játszott. Itt élt és alkotott a festő Josef Pechan (1875-1922) aki a festészet modern irányzatainak követője.