A Bánság e sváb községe (1765 -1767ig telepítették), volt a teréziáni telepítési idő első helysége. Biled egy addig lakatlan legelőn fekszik, ami ugyan termékeny de mocsarasodásra hajlik. Az állattartás mellett régen virágzott itt a kosárfonás és a halászat. Utóbbi mindenek előtt az itt fogható kövér pontyoknak és csukáknak köszönhetően. A helység a későbbi kolonisták számára mintaként kellett, hogy szolgáljon. Ezért Biled a josephini időkben gyakorlótér gyanánt is működött a föld négyszögönkénti be és kiosztásánál valamint új helységek tervezésénél.

Sakktáblaszerű, derékszögű utcák keletkeztek. A házaknak volt egy szépen díszített, utcai front oldala (Bánsági barokk). Az udvar felé vezető l tornác „uffene Gangnak „ nevezték. A tűzveszély miatt nagyon ügyeltek arra, hogy a házak között egyforma nagy távolságok legyenek. Az utcai esővízcsatornák távolsága a házaktól szabályozott volt és a házaknak egy sorban kellett állniuk. Biled első birtokosa Gróf Claudius Florimundus Mercy d`Argenteau volt. A Bánság első kormányzója volt és a grófi cím odaítélésekor 1719-ben megkapta Biled birokot is. 1800 és 1818 között Biled az agrami/zágrábi püspökség tulajdona volt, de birtokigényét az Első Világháború végén, Délkelet – Európa újrafelosztásakor fel kellett adnia. A helység agrami püspökség által történt átvétele után a helyi templommal szembeni igények is megnövekedtek, amit is 1833-ban barokk stílusban felújítottak. A templommal szemben elkészült az agrami püspökök nyári székhelye: a „Kastell”, amit később eladtak.

1910 körül Biled a maga 4000 lakosával (kötöttük 3600 német) a bánsági vidék egyik legnagyobb helysége volt. Ma Biledben 100 német él. A bánsági németek helységei az elmúlt század két Világháborújában magas véráldozatot hoztak. A Világháborúk elesettjei, - de a 1945-46-os szovjet deportáció áldozatai és a román deportáció 1951-ben a Bărăgan-styeppére – emlékművei a római katolikus templomokban, templomudvarokban vagy temetői kápolnákban találhatók.

A bánáti svábok az 1980-as években bekövetkezett kivándorlása Németország és Amerika irányában új telepesek jöttek egész Romániából. Így kerültekadták a bánsági sváb parasztházaka új tulajdonosaik kezére. Egyesek a ház frontfalát renoválták, megőrizték, mások eltávolították az építők neveit és az építési évszámokat és a saját nevükkel és a beköltözésük évszámával látták el, megint mások pedig éppen csak karban tartották őket. A valamikor egységes külsejű biledi házakon nyomon követhető az új tulajdonosok bánáti sváb kultúrához való hozzáállása.