A helység neve Boksa/Bokschan a román Bocsă kifejezésből levezethető és annyit jelent, mint szénboksa. A szénboksa egy farakás, amit földdel légmentesen betakarnak, majd meggyújtják, elégetik, hogy szenet nyerjenek belőle.

A Boksa kőrnyéke gazdag volt nagy értékű természeti kincsekben, mint arany, ezüst, színes fémek, amit már a rómaiak is kitermeltek. A magyarok és a törökök folytatták e fémek és a szén kitermelését a Bánsági Érchegységben, ami innen dél felé a Duna völgyéig elnyúlik. Savoyai Jenő herceg 1716-ban visszahódította a Bánságot, ahol az ágyú öntéshez szükséges vörösrezet kezdett kitermelni. 1720-ban osztrák bányászok megalapították a folyón fölfelé tíz kilométerre Román –Bokschantól fekvő Deutsch-Bokschant, ahol a talaj még gazdag volt természeti kincsekben.

Hamarosan füstölni kezdtek a kohók az „Altwerk”-ben és a már akkor hidraulikát alkalmazó kovácsok is megnyitották üzemeiket. A török háború 1738-39-ig keserű csapást jelentett a feltörekvő dél-bánsági bányaiparnak. A faszén előállítása is egyre távolabbi vidékeken történt. Boksa jelentősége az iparban csökkent, és a jobban védhető és nagyobb energiakészletekkel rendelkező Reschitza rangban fölébe került.

A szobrászművész, Bottlik Tibor (1884-1974), aki Bécsben, Párizsban és Münchenben tanult művészetet,1927-ben Boksán telepedett le. Tőle származik számos szobor a bezárt boksai fémépítő üzem területén, az iskola előtt és a boksai temetőben. Bottlik tanítványa, a szobrász Constantin Lucaci mégegy híresség a városból. Egy múzeumban, amit valamikor az ő művei számára építettek, többek között szénrajzait, valamint nemesacél szobrait láthatjuk.

Boksa mai városi kultúrházában működött valamikor Dr Welicsek praxisa, aki pacienseit a vele határos parkban Kneipp- kúrákkal kezelte. Idősebb boksaiak mesélik, hogy gyerekkorukban gyakran megfigyeltek a kerítésen keresztül férfiakat és nőket, átnedvesedett, lebegő ingekben. Dr Walicsek és személyzete gyakran rávette pacienseit, hogy a harmattól nedves fűben a dombra föl, majd újra lefussanak. Constantin Lucacis múzeumának kulcsát a mellette álló kultúrházban lehet megkapni. Constantin Lucacis munkáiban programszerűen utal az itt élő németek hagyományaira. A„Tér és fény”című kiállítása egy próbálkozás, nemesacél plasztikák segítségével a fém súlyát csökkenteni és a térben lebegő állapotba hozni. A művészt kinetikus kútjai tették világhírűvé.