A dunai sváb települési terület a magyar középhegységben a nyugati országrész különböző vidékeit foglalja magában. Ezek a Balaton északi partjától a Dunán át a szlovák határig terjednek. Inkább használatosak a központi területek elnevezései, melyekben a német kisebbségek élnek: a Vértes a Bükkerdő és az Budai Hegyvidék. Utóbbi a nevét Buda régi német nevéről kapta (Buda=Ofen). Még a német irodalomban is többet használják a magyar megnevezéseket: Vértes a Schildgebirge és Bakony a Buchenwald.

A törökök veresége után a 17. sz. -ban német tisztek és kézműves családok telepedtek le a városokban. Már 1686-ban éltek németek Budán. Korabeli úti beszámolókból az derül ki, hogy a 17. században Buda lakossága többnyire német volt. Vidéki területeket a németek először az ezt követő évtizedekben népesítettek be. A falvakban először különböző származású emberek éltek: németek szerbek, magyarok, szlovákok. 18OO –as évek körül elkezdődik az szétválás és csak kevés falu maradt vegyes ajkú.

A 7oo méter magas középhegységet sűrű erdő fedi. A terület víztelenítése után a lejtők földjeit is meg tudták művelni. Korábban az erdőgazdaság, az üveg, porcellán, hamuzsír és faszén termelése volt nagy jelentőségű. Az 1826-ban alapított Herendi Porcelángyár az egész világon a legismertebb magyar porcelán márka. A hegység észak-keleti peremén természeti kincsek találhatók, mint mész, porcelánföld, barnaszén és bauxit. A 2O. században megnőtt a bauxitbányászat jelentősége, ami a környék ipari fejlődését is hozta magával.

A mezőgazdaság a hegyvidéken inkább önellátó jellegű volt. Kivétel ez alól a főváros környéke, és a Balaton északi oldala. Az egyre növekvő lakosság élelmiszer szükségletei egyre nagyobbak voltak, a környező falvakban kifejlődött a mezőgazdaság. Ott, ahol a budai hegység kedvező klímája termékeny talajra talált, gyümölcs és szőlőtermelő közösségek keletkeztek. A közösségek a Duna másik oldalán a sík talajon zöldséget termesztettek. Híresek lettek a Balaton északi oldalának lejtőin betelepített bortermő vidékek.

Ugyan az üldöztetéseket ők is elszenvedték, a Magyar Középhegység falvainak lakossága a német kultúrát megőrizte. A számtalan falumúzeum, az újra életre keltett ünnepségek, kórusok és a fiatalok fúvószenekara segítségével ez a kultúra ma a renaissance-át éli.