Németek nyomában a Duna mentén – utak, találkozások, élmények
  • Petrifeld Petresti.jpg
  • Petresti2.jpg

Mezeu Petri néven említik az okmányok először 1316-ban a községet. Petrifeld, ahogy a helységet németül nevezik, a Kaplony nemzetség (a gróf Károlyi család elődei) tulajdonában volt. Később a birtokot a Vadaj és a Károly családok között felosztották, de a tulajdonjog körüli konfliktusok az évszázadok során sem szűntek meg.

Mezőpetri a környék két jelentős városát (Satu Mare/ Szatmár és Oradea/Nagyvárad) összekötő főútvonal mentén fekszik. Az évszázados háborúskodások során török, tatár, kuruc és osztrák hadak sarcoltak és pusztítottak a környéken. Amikor a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc a Szatmári Békével 1711-ben befejeződött, Mezőpetri egy szinte teljesen elnéptelenedett falú volt. 1740-ben Gróf Károlyi Sándor a környező szatmári falvakból württembergi svábokkal népesítette be a helységet. Itt egy u.n. belső kolonizálás történt.

A 19.-században két katasztrófa szakította meg a település gazdasági fejlődését; 1834-ben hatalmas földrengés, 1875-ben tűzvész pusztította el a falu nagy részét. A legnagyobb csapás 1945 januárjában érte a közösséget. Több mint 200 fiatal svábot deportáltak a Szovjetunióba. A majd öt év kényszermunkára, Donbasba vagy Szibériába elhurcoltak közül sokan nem élték túl az éhezést, a betegségeket, a hideget. További veszteséget jelentett a szatmári sváboknak, a mezőpetrieknek különösen, az 1980-as, és 1990-1992 közötti tömeges elvándorlás. A távozottak közül ma már többen keresik fel rendszeresen a régi otthonukat.

A mezőpetri lakosok megélhetését ma is a mezőgazdaság biztosítja. A lakósság hétköznapi szükségleteit néhány szolgáltatói vállalkozás látja el. A vendégeket egy jó hírű, sváb konyhát vezető étterem várja.

A falu közepén álló szent Erzsébetnek szentelt római katolikus templom 1786-ban épült. Az 1834-es földrengés nagy pusztítást okozott a faluban, a templom is nagy károkat szenvedett. A beomló torony szinte az egész épületet megsemmisítette, az újjáépítésre csak az 1875-os tűzvész után került sor.

A neves nyelvész és történész Vonház István (1881-1945) Mezőpetri szülötte. Munkásságának fő témája a szatmári svábok betelepülésének története. A tanácsháza előtti parkban egy obeliszk emlékeztet rá.


Szőlőlugas egy 1881-ben épült sváb ház udvari oldalán. Az épületben ma a Tájmúzeum található.


LINKEK: Az 1786-ban épült szent Erzsébet templom.

JOBBRA: Színes, festett bútorok a Svábmúzeumban.

Események

A „Sváb Múzeum”, egy régi, a Főutcán álló parasztházban van elhelyezve, amelyik 1881-ben a tűzvész után épült. Amikor tudatossá vált a tömeges kivándorlás okozta hatalmas szellemi, kulturális veszteség, rendezte be a múzeumot 1992-ben község. Betekintést nyerhet a látogató Mezőpetri és általában a szatmári svábok népi kultúrájába és történetébe. A berendezés igyekszik a petrifeldi svábok 19-20.sz.-i hétköznapjait részleteiben is hűen megjeleníteni.