Román területen Charlottenburg az egyetlen köralakban épített falu, ezért a bukaresti kultúrával és a kultúrjavak gondozásával megbízott minisztérium műemlék védelem alá helyezte. A település, mint körfalu nem azonnal felismerhető. Akkor sem ha az ember odautazáskor hirtelen a falu közepén találja magát. Charlottenburg rajztáblán megtervezett kerek építésmódja csak a levegőből felismerhetö. Sajnos csak a valóban esztétikusan elkészített barokk településtervek maradtak meg.
Charlottenburgot (Sarolta, Baritza, Barita, Charlotenburg, Saroltavár, illetve helyi bánsági sváb dialektusban Schalottenporch ). A várost 1771-ben 32 bevándorló család Déltirolból (Trentin Welschtirol),Lotharingiából és Baden Württembergből telepítették be. Egy első település - próbálkozás a 18. Szá-zad elején megszakadt egy pestisjárvány miatt. A helység a nevét valószínűleg az az idő tájt császári helytartó Gróf Karl von Clary és Altringen/Alldringen feleségéről vagy lányáról kapta. Románia nemzeti kommunista éveiben Saroltának nevezték. Dacára a teljes német kivándorlásnak a fordulat után visszakapta a Charlottenburg nevet, ahogy ma a térképeken is szerepel.
1880-ig minden népszámlálás azt az eredményt hozta, hogy Charlottenburg egy tiszta német falu. A 234 német mellett 1880-ban mutatkozott az első 32 román és ugyanennyi magyar a faluban. A következő 50 évben jelentős változás a lakosság összetételében nem történt. 1930-ban csökkent a németek száma, ezzel szemben mindig több román és magyar élt a helységben. 2002-ben egyetlen egy német maradt a helységben. Az eredeti barokk körfalu- tervben szerepelt egy a falu közepén álló ivóvízkút is “ jó ivóvízzel“, körülötte szederfa-ligettel. Érdekesség a szekularizáció idejében, II. József alatt: az ivóvízkút helyettesítette a Habsburgoknál szinte elengedhetetlen katolikus templomot. Később ezen a helyen mégis egy templomot építettek. Néhány, a falu közepén álló szederfák közül talán még a telepesek idejéből származik.
Lényegbevágó a kis német közösség életében 1945 január 15-röl 16.-ra virradó éjszaka: 22 munkaképes korú németet deportáltak a Szovjetunióba. 1949 karácsonyáig 16-an tértek vissza. 1964 –ben eljött “Ilics lámpája”- ahogy az elektromosság bevezetését annak idején hívták – Charlottenburg utolsó házába is. 1980-ban az itteni iskolában leállították a német anyanyelvi oktatást. A falu az utóbbi években turisztikai érdekességgel gazdagodott; a közeli lombos, tölgy és bükkerdőt megnyitották (Romániában elsőként), mint vad és vadászkertet.
Charlottenburg – a “kerekfalu” barokk építési terve
LINKEK: A Ceauşescu éra utolsó szakaszában szederfa ligeteket telepítettek. Ezen a módon akarták a selyemhernyók etetését biztosítani.
JOBBRA: Néhány az 1771-ben a falu közepén, az ivóvízkút köré épített szederliget fái közül.
A Masloc /Blumenthali elágazás, mely a műemlékvédett falura Charlottenburgra mutat.