Dognatscka, magyarul Dognácska lombos erdők közepén fekszik. Itt található többek között a Kárpátok egyetlen összefüggő hársfaerdeje. Az Első Világháború küszöbéig Dognácskán vörösrezet és vasércet olvasztottak.

A bánsági hegyvidéknek ez a területe ásványokban igen gazdag, eldorádót jelent a világ összes ásvány gyűjtőjének és ismerőjének. Alig van olyan geológus és mineralogus aki az itteni gödröket és törmelékhalmokat ne vette volna legalább egyszer nagyító alá- és ezt már nagyon hosszú ideje.

Hogy a 18. században milyen jelentős volt Dognácska a Habsburg birodalom gazdasága élete és hadi ipara számára, mutatja a tény, hogy a helységet Szabad Bányászváros rangjára emelték és időről-időre itt székelt a Bányabíróság is. A 18. Században – a gazdag érctartalomnak köszönhetően – virágzott a vörösréz és színesfém kitermelés. A város körül kifejlődött a fémfeldolgozó ipar és innen szállították a vasat a nagy feldolgozó központokba Bokschanba, Reschitzába és Aninába; amíg is a “schmelz”- az olvasztás túl drágának nem bizonyult. Az érctermelést azonban a bányában folytatták. A Bánság első kormányzója Gróf Claudius Florimundus Mercy d`Argenteau már hivatali ideje kezdetén, Temesváron elrendelte, hogy a Dognácska-patakon két duzzasztógátat kell építeni, hogy olvasztóárkokon keresztül a hűtővizet Dognácska vörösréz olvasztóihoz lehessen vezetni. Ma a Nagy tó és a Kis tó, melyek tavirózsáikról és gazdag halállományukról híresek, kedvelt kirándulóhelyek. Már a 18. Században számtalan hidat kellett építeni az olvasztóárkok és a patak mentén a helység egész területén. Ez az igyekezet abban az időben, amikor a várost főként németek lakták valóságos hídkultúrát eredményezett.

A Bánság bányász-kohász területein kultusz státuszt élveznek a Prindl-nek nevezett források. A szomszédok számára többnyire hozzáférhetők és mindig nagyon ápoltak. Évente többször tisztítják és szentek oltalma alá helyezik őket.

A vallás és a bányászat Dognácskában erősen összefonódott, hiszen a veszély, aminek a bányászok naponta kitették magukat, az Istenbe és a védőszentekbe vetett hitet (mindenek előtt Szent Barbara) erősítette. Így Dognácskán sok minden vallási szimbólumokhoz kötődik. A jelentősebb vallási ünnepek is kapcsolódnak a bányászathoz. Dognácska egy kultúrtörténeti szempontból jelentős emlékműve a Nepomuk kápolna a falu közepén. Nepomuki Szent János volt a 18. század első felében Bánság védőszentje, ezért szenteltek neki Dognácskában is egy kápolnát. A szakértekezésekben a két bányászemberkét méltatják, akik a védőszentet veszik közre: a bányászok munkaruháján csákányt és a kalapácsot ábrázolják.