Németek nyomában a Duna mentén – utak, találkozások, élmények
  • IMG_8618_titel.jpg
  • IMG_8652 Panorama_titel.jpg
  • DZM_F00874 Ingo Glass_titel.jpg
  • IMG_8628 Panorama_titel.jpg
  • IMG_8693_titel.jpg
  • IMG_8682_titel.jpg

Orawitza belvárosa egy völgyben fekszik, amely egy síkság felé nyílik. Orawitza másfél évszázadon keresztül a Bánsági Hegyvidék közigazgatási központja volt. A nemesfém és érctelepek Orawitzában és környékén már a rómaiak is ismerték és kiaknázták. A rómaiak voltak azok is, akik az ércbányák közelében a fémolvasztáshoz megerősített telepeket rendeztek be légióik számára.

Tiroli bányászok akik kutató és feltáró munkára már röviddel a Karlowitz/Sremski Karlovci béke után feltűntek és – az akkori török felségterület mélyén - ércek után kutattak. Ekkor mutatkoztak a Habsburgok érdeklődésének első jelei Orawitza ércgazdagsága iránt. Már 1718-banjött egy fővájár 105 bányászlegénnyel a Habsburg tartományokból Orawitzába és megnyitották az első bányákat. Ezek a bányák olyan gazdagok voltak, hogy hamarosan további munkaerő után kellett nézni . A megoldást a Vaskapu másik oldalán találták. 3000 román családot – sokan közülük szökött jobbágyok – szerződtettek és telepítettek le az Orawitza környéki hegyekben. A kapcsolat az otthoniak, a Nyugat Európából jövő szakemberek és az oszmán birodalomból átköltözöttek között nem lehetett túl rossz. Ugyanis a németek az egész bánsági hegyvidéken az őshonos románokat „Fratutzen”- nek nevezték (fratuli – bátyuska). Úgy tűnik ez az elnevezés eredetileg is innen származik.

1723-ban Orawiztán nyitnak egy főbánya hivatalt. Ehhez csatlakozott egy bányabíróság és egy területi igazgatóság. Létrehozták az első olvasztókohókat és két duzzasztott tavat az ehhez szükséges hűtővízhez. A 19. Sz. második felében a bánsági Hegyvidék gazdasági súlypontja áthelyeződött Reschitzába, így Orawitza irányító hatalma lassan meggyengült. Egy tendencia, mely az eddig álla- milag vezetett gazdasági szerkezet privatizálásakor csak megerősödött. Orawitza egy kisvárosból, szolíd és művészetkedvelő (kis) polgárokkal egyre inkább polgári és nyugdíjas várossá lett.

A bányászváros Orawitza hivatalnokainak kezdeményezésére és etnikumoktól való gyűjtésükből jött létre a színház és kaszinóépület (a Bánság első olvasó és énekegyletével). Az épületet 1817 őszén I Ferenc császár jelenlétében avatták fel. A Bécsi Várszínházhozhoz hasonló stílusú épület egy évszázadon keresztül biztos helye volt a multikulturális és multietnikus városban. Híres zenészek vendégszerepeltek itt mint Liszt, Strauß és Bartók valamint színházi csoportok is akik különböző nyelveken játszottak: németül, magyarul és mindenek előtt románul. Az amatőr művészek is itt léptek fel tudásuk legjavát adva. A színháznak van egy gyűjteménye előadási és más színházi plakátokból, részben három nyelven.

A mai Orawitza -Újvárosból a indult a mai Románia területén első vasútvonal: Orawitza-Basiasch (1847).


Keskeny, középkorinak tűnő utcák vezetnek fel Orawitzában a hegyre a „Marila” tüdőszanatórium és Steierdorf felé.


LINKEK: Orawitza 1724-ben avatott római katolikus temploma (az egyik legrégibb a Bánságban), őrzi meg leghitelesebben a barokk építőművészetet. 2004-ben fölállítottak elé egy emlékkövet „Emlékezetül Erzsébet Császárnőnek” román és német felirattal.
JOBBRA: Részletek az orawitzai öreg színházból.