Az akkor még kis helység Reschitza a lupaki hegyek lankáin, okmányokban először a 14. sz.- ban nyert említést. Egy 18. sz. eleji népszámlálás alkalmával 62 házat és 250 lakost számoltak. A török háborúk (1738-1739) és az oszmánok határ menti ismételt kalandozásai után a bécsi kincstár úgy döntött, hogy az olvasztókohókat és a vasművet egy katonailag biztonságosabb helyre költöztetik, ahol megbízhatóbb, hosszú távú energia és nyersanyagkészlet áll rendelkezésre. Ez a hely volt Reschitza.

Mária Terézia 1769-ben meghozta telepesítés rendeletét, melynek értelmében Reschitza mai belvárosának térségében két olvasztót, egy sor vasfeldolgozó berendezést, depókat, szolgálati lakásokat és egy munkás települést építettek. 1771-ben a két olvasztót a ferences szerzetes Gvozdych a Horvátországbeli Kraschowából , szentelte fel és először helyezte üzembe. A 19. sz közepén Reschitza gazdaságilag fellendült. Az Állami Vasúttársaság, közép Európa a kor egyik legnagyobb ipari konszernje, a Bánsági Hegyvidékre és Reschitzába helyezte át a székhelyét. Így kerültek Európa egyes műszaki újdonságai hamar alkalmazásra. Magyarország első gőzmozdonyát 1871-ben gyártották. Mivel Reschitzában még nem voltak sínek, a mozdonyt a 60 km-re távol eső Orawitzába kellett vinni. Az Állami Vasúttársaság hamarosan kiépítette a vasfeldolgozást, így az Első Világháború után dél-kelet Európa legnagyobb gépgyárává fejlődött.

A nagy kommunista nemzetiesítés (1947-48 közötti románosítás) után következett a román –szovjet Joint-Ventures időszaka. Az üzemeket később egy gépgyártó műre és egy kohóműre osztották fel. 1989 után a racionalizációnak és a piacgazdaságra való átállásnak esett áldozatul. Elbocsájtások, a produkció csökkentése és ipari telephelyek bezárása következett. Ma a reschitzai városi fesztivált évente Péter és Pál napján rendezik. Ezen a napon emlékeznek a város eredeti jelentőségére, mint a vas és acél városa. A Reschitzai Gőzmozdony Múzeum a szabadban állítja ki az 1872 óta Reschitzában gyártottak gőzmozdonyok gyűjteményét. Többek között látható az egyik legöregebb még létező gőzmozdony, amit Romániában építettek és az utolsó gőzhajtású vontatók, amiket a hatvanas évek elején Reschitzában gyártottak.

Ó-Reschitza központjában zajlottak a nagy tüntetések és gyűlések, melyek a bánsági és a román szociáldemokrácia történelmébe beíródtak. Reschitza egy vörös város volt. Itt állt a bánsági szociáldemokrácia presztízs épülete a munkásotthon, a munkásmozgalom kulturális és politikai központja. Ugyancsak itt nyerhetünk képet ó-Reschitzáról a maga családi házaival és kevés egyemeletes épületével.