Németek nyomában a Duna mentén – utak, találkozások, élmények
  • BudapestInnenhof1.jpg
  • Parlament01.jpg
  • MatthiaskircheHilton.jpg

Pest, Buda és Óbuda, három önálló, saját fejlődésében jelentős település egyesítésével 1873-ban jött létre egy egységes főváros, Budapest. A Duna jobb partján fekvő városrészt, a középkori Budát, németek, szlávok és magyarok lakták. A városi hivatalokat németek irányították, akiket a hatalom és a befolyás a helyi méltóságok közé emelt. I. Lajos király a várost 1347 és 1355 között királyi tartózkodási helyéül választotta.

A 16. század közepén az előretörő oszmán hadsereg elfoglalta Budát. A török hadsereg és az adminisztráció a kifosztott városban rendezkedett be. Az elkövetkező 150 évben többszöri kísérlet dacára sem sikerült a megszállókat elűzni. 1684-ben, XI. Ince pápa kezdeményezésére létrejött európai segítséggel szabadult fel a város.

A felszabadító harcokban részt vevő Habsburgok csapatai átvették az elfoglalt város irányítását. A város a harcok során rommá vált és elnéptelenedett. Újjáépítését és újratelepítését osztrák hivatalnokok kezdeményezték, kőművesek, ácsok és más iparosok érkeztek német területekről a városba.

I. Lipót császár 1689-ben meghirdetett újratelepítési pátense, a nagy számban érkező kolonisták letelepítése meggyorsította az újjáépítését. Magyarország, mint örökös tartomány a Habsburg Birodalom része lett.

Pest, Buda testvérvárosa a Duna bal partján, 1723 után a királyság közigazgatási központjává fejlődött. A mai magyar főváros területére már Gizella királynő, Szent István király felesége hozta a 11. században német földről az első keresztény barátokat. A dunai svábok megjelenése az 1700-as évek elejére tehető. Budának 1720-ban már 12.000 lakója volt, közöttük 47% német, 42% szerb és kevés magyar. Alig hatvan évvel később a német lakosok aránya 75% fölé emelkedett.

A Duna budai oldalán, számos határ és dűlő hosszú ideig a németek adta megnevezést viselte. A reformkor idején, 1847 júniusában, Döbrentei Gábor királyi tanácsos a Budai Városi Tanács közgyűlésén több, mint 50 földrajzi hely névváltoztatását javasolta. Az indítvány helyeslésre talált. A Tanács a magyar területek magyar megnevezésével a nemzeti öntudat erősítését kívánta elérni és egyben a német kifejezések negatív kicsengését, mint „Sauwiese = disznórét, csökkenteni.


Óbudai emlékmű emléktáblával.


A Szent István szobor a Várnegyedben.