A török idők alatt az egész terület teljesen elnéptelenedett. A földesúr Gróf Csáky László I. Lipót császártól kérelmezte birtokai német telepesekkel való benépesítését. Még ugyanezen évben, 1689 augusztus11-én megérkeztek az első család Délnémetországból. A Podmaniczki család lakatlan, Kisszántói és Királyszántói birtokán telepedtek le. 

A Falumúzem kiállítása helyi gyűjtésű történelmi tárgyakat, bútorokat, népviseleteket és képeket mutat be.

A Bányászok emlékparkja a Rákóczi utcában látogatható meg. Az „Új kolóniát”, 1908-ban építették, die telepítették a pilisvörösvári kőszénbányákban dolgozó bányászokat. Minden épületnek ugyanaz volt az alaprajza: négy kétszobás lakás, udvarral és kerttel. A kolóniának volt egy teniszpályája, egy kaszinója könyvtárral, két legénylakása és 1930-tól egy kápolnája is. A valamikori kolónia központjában 2010-ben egy emlékművet emeltek, amely az 1928/29-es legendás bányászsztrájkra emlékeztet. Ugyancsak a bányászsztrájk emlékére nyílt a Bányász emlékszoba is.

A római katolikus templom 1703-ban épült. Fehér és vörös márványból faragott főoltára eredetileg a második világháborúban lerombolt budai várkápolnában állt. 1945-ben szállították Pilisvörösvárra, restaurálták majd felállították a templomban.

A templomnál áll boldog Gizella, Szent István államalapító magyar király feleségének szobra. A szobor, mely a 300 éve betelepült németeket gyökereikre emlékezteti, Tóth Dávid alkotása.

„A tizennégy segítő szentnek és a fájdalmas Madonnának” szentelt erdei kápolnát 1851-ben építették. Ugyanebből az időből származik a rokokó fafaragásokkal díszitett oltár is. Az erdei kápolnában őrzik ereklyeként a Szentkereszt egy darabkáját.

„Lahmkruam” egy helytörténeti emlékpark a Petőfi Sándor utcában. A valamikori agyagbányák mélyedésében egy kis tó keletkezett, amit a helyi népnyelv „Lahmkraum”-nak, ( Léhmgrube – agyaggödör) nevezett. A 70-es években a tavat feltöltötték. 2009-ben a helyi önkormányzat emlékparkot létesített tizenegy, a helység történetéről szóló kétnyelvű táblával.