A helység Solomárt (később Solymár) először 1266-ba említik. A falu neve magyar eredetű /sólyommal foglakozó/egy olyan helyre utal ahol solymárok éltek a király szolgálatában. A falu virágzott a következő évszázadokban, volt egy vadászkastélya is, mely 1561-ben leégett. Később itt egy erődítmény állt mely a török hódításkor teljesen megsemmisült.

Az első új telepesek rácok (szerbek) voltak. Őket követték a német telepesek 1720 körül, akik a Fekete erőből illetve Fulda környékéről jöttek. 1747-ben Solymár 550 lakost számlált. A 19. sz.-ban igen dinamikusan fejlődött a falu. A bort, Gyümölcsöt, búzát és káposztát a közeli fővárosban jól el lehetett adni. 1910-ben a 3108 lakosból 1086 magyar, 1983 német és 25 szlovák volt. Majdnem mindannyian római katolikusak voltak. A Második Világháború után 1946. április 18.-án 1960 személyt üldöztek el Németországba.

Az 1972-ben alapított Helytörténeti Gyűjtemény emlékeztet a valamikor német származású helyi lakosság életére, szokásaira és ünnepeire. Egy kiállító teremben található egy szatócsbolt a 20. sz. elejéről. Egy másik teremben egy régi, solymári gyógyszertár látható szecessziós stílusban felépítve.

A Templomtér közelében további látványosságok emlékeztetnek a valamikori német lakosságra. Egy emlékkő a németek Solymárra való betelepedésének 300. évfordulójára, melyet 2010- ben a Német Nemzetiségi Önkormányzat kezdeményezésére állítottak. Azóta minden év júniusának harmadik vasárnapján egy emlékünnepséget tartanak itt. A „Solymári viselet Napja „arra is szolgál, hogy a fennmaradt német lakosság identitását megőrizze.

Az elüldözöttekre emlékeztető emlékmű a templom hátsó, külső falán van. Kovács Jenő műve, 1996-ban avatták. A dombormű alatt két táblán egy ima a madonnához olvasható két nyelven, magyarul és németül. A „Tradíció” című szobrot Kovács Jenő 2006-ban fejezte be. Egy házaspárt ábrázol solymári viseletben amint épp a szentmisére mennek. A „Gyászoló Krisztus”-szobor: egy késő barokk kőszobor melyet a sok solymári Milbich család egyike állíttatott fel 1838-ban. Ez a név volt a 19. sz. első felében a leggyakoribb családnév Solymáron. A szobor eredetileg az Anna kápolna közelében állott. a 20. sz. elején állították mai helyére. 2000-ben restaurálták és egy kis tetővel látták el.