A török hódoltság idején elnéptelenedett területre 1786-ban II. Grasskovich Antal herceg hívására érkeztek az első telepesek. Sokan közülük a környező sváb falvakból, néhányan magyar vagy szlovák falvakból települtek át. Az évek során a német származásúak arány annyira megnövekedett, hogy, Vecsést „német falú”–nak lehetett tekinteni. A településnek 1797-ben már saját tiszteletese és egy katolikus iskolája volt. 1847-ben a község bekerült a vasúti hálózatba, a század második felében jelentősen megnőtt a helység lakóinak száma. Az újonnan érkezők többnyire magyarok voltak. A falu németek lakta negyede megőrizte eredeti hangulatát. Az egymást követő generációk a kitelepítésig egységes közösséget alkottak.
A vecsési gazdák anyagi gyarapodását a főváros közelsége biztosította állandó piac tette lehetővé. Az 1920-as években rendszeresen indult kora reggel 4oo lovas szekér friss zöldséggel, tejjel és más áruval megrakodva a budapesti piacok felé. A faluban, első sorban zöldséget, káposztát termeltek és dolgoztak fel. Kezdetben kézi gyaluval vágták finomra, fahordókban savanyították, nagy kövekkel préselték a káposztát. A hatvanas években, amikor a családok csak egy hektárnyi tájházi földön gazdálkodhattak, a káposztatermelés, a savanyúságok készítése és árulása továbbra is anyagi biztonságot jelentett. A vecsési káposzta - a falu legismertebb terméke - hírnevet és jómódot jelent a vecsésieknek.
1945 elejétől a német ajkú lakósság ismétlődő üldözésének volt kitéve. A Szovjetunióba, kényszermunkára hurcoltak 327 személyt, 1946-ban cca. 1500 németet telepítettek ki Németországba. Helyettük Csehszlovákiából áttelepített magyarok és az Alföldről származó mezőgazdasági munkások érkeztek a faluba.
1990-óta újra mód van a német tradíciók ápolására. A savanyú káposzta készítés jellemző, gazdasági komponens. Úrnapján a hívők négy virággal díszített oltárt állítanak fel a körmenet útjában, az utcát színes virágszőnyeggel borítják. Az Úrnapi körmenet, a fúvószene a vecsési kultúra fontos meghatározói.
Rheinstetten és Vecsés több mint húsz éve testvérvárosi kapcsolatban állnak egymással.
Látnivalók
A németek kitelepítésének 65. évfordulója alkalmával megnyitott múzeum az 1930-as évek tradicionális német világába enged betekintést. A házat Berger Johann építtette 1930-ban, aki az 1946-ban bekövetkezett kitelepítésig itt élt a családjával. A későbbi tulajdonosok megtartották a tekintélyes épületet az eredeti állapotában.
Tájmúzeum
Cím: Jókai u. 6
Nyitva tartás bejelentkezésre.
Telefon: 0036-20-517-6913 Horváth Ferencné
0036-30-955-7585 Frühwirth Mihály
0036-20-460-0098 Brunner Krisztina
0036-30-649-4540 Tófalvi Mónika
A Tájmúzeum kiállítása a paraszti világ polgárosodását mutatja be. A jómódú család a kor ízlésének megfelelően a régi épület helyére a lakóházat téglából építtette. Csak a gazdasági épületek maradtak változatlanul, mint ahogy ezt a kamra vert-falazata is tanúsítja.
A Vecsésen termelt káposzta egész Magyarországon ismertté tette a falut.
A Cifra Csárda (korábban: Galambdúc) épülete a legrégibb a településen. Vele szemben áll az 1800-ban épült és a II. Világháborúban elpusztult templom romja.
Szoba a Tájmúzeumban.
A Tájmúzeum bemutatja a német lakosok hagyományos életét 1930 körül.
Káposztaünnep
Az első Káposztaünnepet Vecsés városi rangra emelése alkalmából 2001. Szeptember 30.-án rendezték meg. Programon volt a egy káposztafőző - és savanyító verseny, ami máig is a rendezvények fő attrakciója. A második alkalommal már sor került egy „káposzta konferenciára”, a harmadik ünnep már nemzetközivé vált. Vendégek érkeztek Ausztriából, Németországból, Lengyelországból, Franciaországból és Peruból is. A minden szeptemberben megtartott ünnep arató- hálaadó misével és áldással kezdődik a templomban. A káposztás gazdák ünnepi felvonulása, színes műsorok, árusítás és kiállítások tarkítják az ünnepet.
A Szent Misén ez a régi német dal is elhangzik:
Szántó-vetők mi dicsérünk Téged
Mindannyiunk Teremtője, Istenünk:
Bebizonyítjuk a szeretetünket,
Hiszen Te segítesz a bajban.
Egyedül Te őrzöl minket
Veszélytől és szerencsétlenségtől,
Szenvedéstől és rettegéstől
Angyalaid óvnak minket
Hála Neked minden időkben.
Kapát, boronát, és ekevasat
Adtál a kezünkbe, hogy a földet feltörjük
Ahol nekünk a Te áldásod fénylik
A mezőn Hozzád kiáltunk
Jutalmazd izzadásunk és fáradtságunk
Hagyd munkánkat növekedni
Adj virágzást a vetésnek.
Csodáljuk a Te mindenhatóságodat
Holt magokat vetünk
És néhány napon túl
Bújik ki a zöld szál
Az élettelenül áll a szőlő
Kemény télen át
De hamarosan a tavaszon
Vidámsággal ébred.
Rétes evés
www.wetschesch.hu/de/node/132
Az 1950-es évekig ismert népszokás volt Vecsésen a rétes evés. A többnapos farsangi bálozás után, hamvazószerdán került sor a rétes evésre. Mint ahogy ez az esküvőknél is szokás, menyasszonynak és vőlegénynek öltözve zeneszóval vonultak a háztól-házra a legények. A lányos házaknál friss rétessel vendégelték meg őket. A lányokat magukkal vitték, a farsangot később tánccal együtt búcsúztatták a vendéglőben. A Német Nemzetiségi Önkormányzat indítványára 2003-óta felélesztik ezt a szokást. Óvodás gyerek és iskolások színes, a rétes evés szokására utaló jeleneteket mutatnak be. Zene és tánc tarkítja a napot. (vecsési gyűjtemény? Az micsoda???) Természetesen minden hagyományosan készült rétes fajta az asztalokra kerül. Az esti bálhoz a fúvószenekar szolgáltatja a zenét.
Tojás futás (vagy Tojáson futás?????)
www.wetschesch.hu/de/node/133
Egy még ismeretes igen régi vecsési szokás a tojásfutás. Húsvét hétfőn az Új utcán (Nehi Kosn), a mai Jókai Mór utcán rendezik meg. Jó hangulatról egy fúvós zenekar gondoskodik.
