Az alig 300 lakosú, boráról híres kis falu Villánykövesd, németül Gowisch, 34 km-re dél keletre fekszik Pécstől. A már a középkorban lakott helység, valamikor a Batthyány grófok bolyi birtokához tartozott. A 17. század végén 19 szerb család lakott a faluban, akik 1730 után, a katolikus németek betelepítése után elhagyták a helységet. A szőlőgazdálkodás felvirágzása Villánykövesden a német betelepülök szakértelmének köszönhető.
Érdemes egy sétát tenni a Templomdomb felé. Útközben a két háború közötti időben épült parasztházakat látni, amelyek alaprajza és homlokzata a helyi építkezés jellegzetességeit a mai napig megőrizte. Gyakran ellátni az udvar végéig, egy majdnem függőlegesen emelkedő lösz falig. A löszfalakba vájt pincéket gyümölcs és zöldség tárolására használják. A falu patakját átszelő híd közelében nem régen felállított emlékmű a kis község halottaira emlékeztet, akik a két világháború harcainak áldozatai lettek. A villánykövesdi szőlősgazdák nem a falu közeli dombokon - Villánykövesd a Villányi hegység északi oldalán fekszik -, hanem a hegység déli, kedvezőbb feltételeket biztosító oldalán művelik a szőlőt. A helyi német Blum és Tiffán vincellér családok borai Villánykövesdet nem csak a szakemberek, hanem a jó bor kedvelői között is ismertté tették.
A lágy ívet formáló Villány felé vezető út mentén sorakozó, dombon épült borpincék műemlék védelem alatt állnak. A helység legnagyobb, az 1750-es években, barokk stílusban, olasz építőmesterek tervei alapján épült borpincéje a Batthyány család tulajdonában volt. A család a jobbágyait bor-tized fizetésére kötelezte. A borpincében étterem is működik. Az idegenforgalom szempontjából igen jelentős az évente megrendezésre kerülő nemzetközi Bordal fesztivál is . A fesztivált megnyitó ünnepséget a történelmi pince falai között rendezik meg.
Német parasztház a két világháború közötti időből.
A római katolikus Mária mennybemenetele temploma, épült 1780-ban.